burkolás

Számtalan formában készül, a kisebb méretű lapoktól az óriás táblákkal történő burkolásig, az öntött hézagmentes felületektől az apró mozaikból készülőkig. Általános elv, hogy az alapfelületnek kell megfelelő szilárdsággal és sík felülettel rendelkeznie a jó minőség eléréséhez.

Lapokból kialakított esetekben az illesztések síkeltérése és síkfogassága, a fugák egyenetlensége, az összefutó sorok sarkokban illeszkedése okoznak rendszeresen problémát, azonban megjegyzendő, hogy az alkalmazott lapok minősége, görbesége, méretpontatlansága is nagyon befolyásolja az eredményt. A Kivitelezőnek kell körültekintően átvennie a munkaterületet és esetleg a Megrendelő által biztosított főanyagot, a későbbi viták elkerülése érdekében.

Gyakori hiba, hogy a felületek a sarkokban befordulnak a kívánt síkból, és nem marad pl. derékszögű, így a beépített berendezések (pl. kád, zuhanytálca) nem tudnak esztétikusan csatlakozni a felülethez.

Melegburkolatok esetén az aljzat kiegyenlítése fontos, mert az aljzatbetonok és esztrichek tűrési követelményei nem elegendőek a kellően sík felület eléréséhez. Szomorú tapasztalat, hogy az önterülő aljzatkiegyenlítők használata után a felület gyakran hullámosabb, mint az aljzat volt.

Fontos, hogy a burkolat kiosztások kövesség az aljzat dilatációs raszterét, illetve amennyiben nem készült az aljzatba dilatáció, úgy utólagos vágással kell azt nagyobb felületek esetében kialakítani. Ellenkező esetben a hőtágulás következtében szabálytalan repedések jelennek meg, így ekkor már a javítást csak bontással és újra burkolással lehet megtenni.

Kültérben fontos, hogy a ragasztás ‘teleágyas’ legyen, tehát a ragasztóban nem maradhat légrés vagy horony. A lapburkolat fugái ugyanis nem zárják le teljesen a víz bejutását, így a ragasztó rétegben kihagyott résekben és zugokban megreked a víz, télen ez megfagy, és felnyomja a burkolatot. Régebben ennek elkerülésére szűrőbeton aljzatot alakítottak ki, amiben a bekerülő nedvesség szabadon elfolyhatott.

Nagy probléma a talajon fekvő teraszok tartós burkolása az előbb említetteken kívül a talajból jövő nedvesség miatt, ugyanis ez a talajpára szintén a vízzáró burkolat alatti ragasztó rétegben dúsul fel, és szintén az előbb említett káros eredményt okozza. Ennek elkerülésére kell az aljzat alatt párazáró réteget kialakítani.

A burkolatok egyenletes lejtését is ebből az okból kell gondosan kialakítani, hogy ne keletkezzen a felületben olyan gödör, ahol a víz tartósan meg tud ülni.

A méretektől és síktól való eltérés mértéke a hozzá csatlakozó szerkezet pontossági igényétől függ, jelen esetben általában a bútorozás illetve szaniterek elhelyezhetősége múlik a síkeltéréseken. Alapesetben hidegburkolásnál a ‘d’ tűrési osztályba tartozik, ahol 2,0m-en 2,0mm a megengedett terv szerinti méretektől, síktól és függőtől való eltérés. Melegburkolatoknál ez szigorúbb, a ‘c’ tűrési osztályba tartozik, ahol 2,0m-en 1,2mm a megengedett síkeltérés.