Általában vasanyagú kültéri korlátok, lépcsők, podeszek, létrák, és egyéb, egyedileg szabással és hegesztéssel kialakított tartó-, vagy összekapcsoló segédszerkezetek. A fém nyílászárók témaköre az asztalos szerkezeteknél ismertetettek szerint vizsgálandó. Vasanyag helyett sokszor használnak alumíniumot, azonban ez puhább és gyengébb fém, így annak keresztmetszeti méretei általában nagyobbak, de nem korrodálnak. Hasonlóan nem korrodál a koracél, azonban ez jóval drágább szerkezeti anyag.
A kültéri elhelyezésből adódóan a vasszerkezeteket korrózió ellen gondosan kell védeni. Általános követelmény, hogy a műhelyben gyártott szerkezeteket alapmázolva kell kiszállítani a helyszínre. A csavarozás vagy hegesztés után a korrózióvédelmet a rozsdamentesítés után alapmázolással, kétszeri közbenső, és egyszeri fedő zománcfestéssel kell ellátni. Nem alkalmasak erre a prospektusokban ‘egy rétegben minden’ felkiáltással hirdetett festékek.
Gyakran okoz konfliktust, hogy az elkészült építőmesteri tartószerkezetek méretpontossága meghaladja az 1-2mm-es értéket. Tudomásul kell venni, hogy az építőmester nem miliméter pontossággal készíti a szerkezeteit, tehát a lakatosnak megfelelő alátétezéssel kötelessége a saját szerkezeteit szintbe és síkba hozni.
A méretektől való eltérés mértéke a hozzá csatlakozó szerkezet pontossági igényétől függ, jelen esetben általában az üvegezés lehetősége múlik a síkeltéréseken. Alapesetben az ‘e’ tűrési osztályba tartozik, ahol 2,0m-en 3,2mm a megengedett terv szerinti méretektől, síktól és függőtől való eltérés, de az üvegezés igénye esetén ez sokkal szigorúbban értelmezendő.
ZdrSzaki 
Vélemény, hozzászólás?